Hazánknak szánta Tihanyi Dániel, színész-dalszerző „Szükségünk van rád” című szerzeményt. A dalt azzal a céllal írta, hogy ezáltal erősítse minden magyar ember hitét, kitartását és reménységét. Nem szándékozott karba tett kézzel otthon ülni, hanem ebből a helyzetből szerette volna kihozni a legtöbbet.

- Hogy jött az ötlet a dal és a klip elkészítéséhez?

- A kialakult helyzetben nem akartam tétlenül tölteni az időmet, és továbbra is adni vágytam. Úgy éreztem, ha valamikor, most különösen szükségünk van bátorításra. Éppen ezért szerettem volna írni egy dalt Magyarországnak, erő- s reményforrás gyanánt.

- Mi a célod vele? Kiknek szól?

- Szeretném megerősíteni általa nem "csak" az anyaországban élők, hanem a külhoni magyar embertársaink hitét, kitartását, emberségét, reménységét egymással és a természettel való kapcsolatát! Bízom benne, hogy nem csak a járványidőszakban, hanem a mindennapjainkban is erőt ad majd mindannyiunk számára!

- Ezek szerint fontos számodra a hit?

- Teljes mértékben! Nagyon fontos alkotóeleme az életemnek a hit. A saját nehézségeimen, kihívásaimon számtalanszor átvezetett, és segített mindig az adott helyzetben meglátni a lehetőséget. Fontosnak tartom, hogy erősítsük a magunkba, egymásba s a Teremtőbe vetett hitünket, gondolatainkkal és tetteinkkel. Nem vagyunk hibátlanok, de újra s újra fel kell állni, s törekedni a szeretetre még, ha sokszor nehéz is! "Jót tenni jó!", ahogy kedves Böjte Csaba testvér is mondja.

- Mi alapján döntöttél úgy, hogy önkéntesnek állsz Böjte Csaba gyermekotthonaiban? Hogy érezted ott magad? Miben vettél részt?

- Életem egyik legjobb döntése volt, hogy 2017 októberétől fél éven keresztül önkénteskedtem Déván. Az ottani már meglévő színjátszó gyerekekkel színpadra állítottunk egy szép musicalt, melyet aztán vittünk mindenfelé szerte Erdélyben és Magyarországon is. Írtam számukra egy ünnepi dalt is (Ünnep bennünk vár címmel). Közösen táncoltunk, vagy csak egyszerűen játszottunk, énekeltünk, zenéltünk, fociztunk, készültünk műsorokkal, többek közt Csaba testvér születésnapjára is. Csaba testvért kísérve turnéztunk a gyerekekkel külföldön is. De minden közöttünk végzett tevékenységnél fontosabb számomra, hogy nagyon szeretem őket. Közöttük olyan, mintha a Jóisten tenyerén lennék: minden gondom elszáll akkor. A gyerekek főként „apának” szólítanak, és én őket “fiam-lányom”-nak kölcsönösen. Csaba testvér csodás példát tár elénk cselekvő szeretetével és hitével. Isten éltesse még sokáig őt és az egész Szent Ferenc Alapítványt! Tervezem, hogy ismét meglátogatom őket, hosszabb időre.

- A járvány után hogyan látod a világot, változni fognak az emberek?

- Azt nem láthatom, hogy mások miként élik meg a járványidőszakot, illetve mit tanultak ebből a helyzetből, de bízom benne, hogy mindannyian átértékeltük a dolgok fontosságát. Reméljük, hogy értelmet nyert, hogy mi az, amit mi akarunk, és mi az, amire igazán szükségünk van. Nagyon sokszor e két szempont eltér egymástól...

- Mit tanácsolsz az útkereső embereknek?

- Kívánom, hogy mindannyian találjuk meg, és finoman hozzuk harmóniába a vágyainkat a valós szükségleteinkkel. Álljunk meg néha, és lélegezzünk, adjunk hálát a természetért, egymásért, a bennünk pezsdülő életért!